Az élet színpadán könnyezni nem szabad,bármi történjék,
Te csak tettesd magad.
Ha szíved vérzik, mondd azt, hogy boldog vagy
Hogyha bántanak, akkor is csak kacagj.
Kacagj ha öröm, kacagj ha bánat ér,
kacagj a szemükbe akkor, mikor látnak.
De hogyha nem látnak, s csak Te maradtál,
vonulj egy sarokba s csendesen és sírjál.
Felejtsd el a világot, gondold hogy egyedül vagy,
meg fogsz könnyebbülni, s jobban érzed magad.
hogyha elfelejted szomorú sorsodat,
menj vissza a színpadra, s újra tettesd magad!

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog.
Szerelemmel hozzáérni a másikhoz óriási különbség… És mindezt lehet látni!
A szerelem akkor marad meg, ha fel tudunk nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is éljük életünk összes percét….
A szerelem a szeretet egy különleges formája, mely az őszinte és tiszta szereteten alapul, mint minden az emberi kapcsolatokban; legyen az barátság vagy bármily kapcsolat...

Sokszor nézem fenn az égen, azt a fénylő csillagot.
Fájó szívvel elmerengve, szép szemedre gondolok.
Abban van az életem,
Pedig tudom az a csillag másnak ragyog, nem nekem!!!

 Bizonygathatnám magamnak, hogy nem ilettünk össze, és, hogy jobb így, ..de ez hazudság lenne.....amit az eszem még elhinne, de a szívem soha......!!!

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves klubtagnak !

Mit mondanál nékem, ha egyszer elmegyek?
Vagy ha eldöntöm majd, hogy csak a Tiéd leszek?
Mit mondanál akkor, ha egy nap boldog vagyok?
Ha szememben meglátnád, csak a tiéd vagyok?

Szerelmesnek lenni jó,
Nincs is hozzá hasonló.
A szív akkor élni kezd,
Körülöttünk minden szép lesz.

A nap is szebben ragyog az égen,
Az égető sugarát nem érzed.
A holdat varázslatosnak látod,
Az éj sötétjét sem bánod.

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,

A szerelem a tiszta és gyönyörű szép érzés... nagyon imádlak, ha nem vagy velem, én nem tudom mit csinálnék nélküled...

Nagyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod, miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.

Ha érteném a madarak csicsergését
megkérdezném
merre vagy,gondolsz-e még Rám?
Oly rég nem láttalak
tán megsem ismersz a feledés
lepedöjét ki borította Rád?
Emlékeidet kitépve szárnyalsz
völgyeken-hegyeken
nem érzed,nem tudod mi ez a gyötrelem.

Ha értenéd az emberek nyelvét
megkérdeznéd
merre vagyok,jutsz-e még eszembe
hallom-e még kedves csicsergésed?
Emlékszem-e a madárra kit megtaláltam
sérülten a földön heverve.
Biztos megismernélek!
Letépném Rólad a feledés lepedöjét
hogy emlékeinket felidézzem.